Megnézek egy videót, minden rendben, a tegnap este, az éjszaka folyamán, és ma reggel megnéztem ötöt, plusz némi Kossuth Rádió, ma egész nap nem tudtam, nem találtam a helyem a városban, nem tudtam beszélni se baráttal, se ismerőssel, ismeretlenekkel ne is mondjam. Mintha ólomból lett volna a nyelvem, beszélek persze mindenkivel, de nem mindegy, hogy az egy közvetlen társalgás vagy valami nehezen kikínlódott nevezhetjük nyugodtan fekáliának, mert ez így már minden csak beszéd nem. És ez az egyéniség, ha egy kicsivel, vagy több kicsivel nagyobb a fejed a többieknél, nem jó, azon kívül, hogy összeférhetetlenné tesz, épp ennek következtében, megbetegszel, tehát az egyéniség betegség, köszönöm szépen, nem éri meg, nem üzlet, maradok tisztelettel jó bunkónak.
Pedig egéész jó társaságokhoz volt szerencsém, reggelt(11óra körül) Szamosfalván hét cigány, amiből három kisfiú, büdösek, pfújj, hiába nincs szakállam, bele kötnek a csizmámba, akármibe, de ha nem videózok annyit egész türhetően elbeszélgetek velük, így is beszéltünk, de mintha a nyakam le lett volna paralizálódva, ez az "egyéniségtől". Annyira kiválló vagy, hogy már nem válsz be, pedig ez utóbbi a fontosabb, be kell válni, nem ki, de ezt régebb, tíz éve is fejtegettem.Aztán délutánra már kezdtem kiengedni, ezzel egyidőben már tényleg csonttá voltam fagyva, de amikor Florinnal, az orgonista rabló cigánnyal találkoztam, vele már sokkal jobban ment az eszmecsere, annál inkább, hogy hulla részeg volt.
Itt volt a Réce Keresztúr- i banda öt tagja, köztük a szőke is, de csak a két évessel beszéltem, azzal se sokat, ez még délelőtt volt.
